• Lukács Orsolya

Örökzöld, talált

Frissítve: 2021. szept. 30.









Volt egyszer egy ismeretlen, sudár fa.

Évtizedeken át nőtt magasra

és nyújtózott a nap felé.

Az erdő szövevénye körülölelte,

mint egy csodálatos háló-buborék.

Lélegezve és leheletet továbbadva.






Egy nap hirtelen villám csapott le.

Füst és tűz mindenütt.

A nyári melegben kiszáradt fű égni kezdett és szinte az egész aljnövényzetnek nyoma veszett. Hamuvá porladt vadvirág, vessző, bokor.


A fa belső rétegein keresztül szöktek fel a lángok.

Még mindig magasan állt. Várt.












Pár nappal később egy vándor meglátogatta az erdő szentélyét.

Felvett néhány megégett gallyat és hazavitte.

A fa néhány darabja így egy új otthonra lelt.

A vándor skiccelni kezdett egy papíron. Ahogy hozzáérintette a fából lett szenet a laphoz, gyönyörű fekete nyomok jelentek meg rajta.

Káprázatos volt, mintha csak rajzolásra termettek volna a fa megégett gallyai.

A sudár fa szelleme így maradt fenn,

Lélegezve és leheletet továbbadva.



/- kortárs magyar fotó, rajz, nyomhagyás/

57 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése