• Gueth Péter

Kék nyomok

Frissítve: szept 30

Egy szubjektív „beszámoló” a KOpia - Kortárs fotográfiai és művészeti táborról, ihletet merítve a műhelyek tematikájából, módszertanából.

Fotó: Fodor Zsuzsánna, Szekeres Ilma, Magyari Botond



Erdély nem a román határnál kezdődik hanem Vegasnál. Ami a román határnál kezdődik azt Partiumnak hívják és egészen a Királyhágóig tart.

Régen gyalog és stoppal közlekedtem errefelé. Biharkeresztesnél leszálltam a magyarországi vonatról, majd kigyalogoltam a 42-es főútig. Az országhatár felé menet, Biharkeresztes után, de még az ártándi temető előtt egy elkerített részen kíváncsi struccok forgatták apró fejüket az akácfák lombjai alatt. Néztek engem, mit keresek ott. Néztem őket, mit keresnek itt. Afrika elég messze van a román határtól. A helyet körbekerítették, mint egy tyúkudvart. Ha megálltam, a struccok közelebb merészkedtek a kerítéshez, mint az ijedt menekültek. Fűcsomót nyújtottam be nekik, hátha olyanok, mint a tehenek. A kamionok süvítő hangja megriasztotta őket, a menetszél vihart kavart az akácosban és a struccok beszaladtak a fák közé. Ahhoz, hogy újra előbújjanak sokáig kellett váni.

Egyszer egy piros autó húzódott le az út szélére, apa, anya, gyerekek. A motort le se állították. Kiugráltak a kocsiból, a gyerekek odaszaladtak a kerítéshez. Rázták a drótot, kiabáltak, mint az állatkertben, de hiába. A túrahátizsákomat látva az apa megkérdezte hová tartok, mert lenne náluk egy szabad hely, ha úgy gondolnám. Vegas felé tartok, mondtam neki. Aha. Hát akkor jó utat, mert ők viszont Erdélybe mennek kirándulni, felelte, majd a fejét ingatva beült a volán mögé.

Fotó: Kerekes Emőke

Most másfél tucatnyian tartunk Kőrispatak felé, de Kőrispatak sem Kőrispatak, hanem Őskor. Az, hogy Őskor, nem pejoratív. Nem azt jelenti, hogy egy, a hargitai hegyek közé eldugott, elfelejtett, elhanyagolt és elmaradott falucska, melynek kékre meszelt, roskadozó házai közé, nem hogy a madár, de még a munkásbusz se jár, mobil térerő csak a környező dombok tetején fogható, az Erdőszentgyörgy felé futó öblös magasfeszültségű kábelek alatt, de ott is csak tiszta időben. Meg ha nem jár arra a medve.

Őskor ápolt falu és nincsen elfelejtve, pontosan be van jelölve a térképen és rendes betonút vezet át rajta.

Fotó: Kiss Ádám



De Őskor nem is egy történelmi korszakról kapta a nevét. Nem időutazás egy már elmúlt ántivilágba, ahol ráncos-bajszos öregek archaikus dialektussal haiku szerű bölcsességekben beszélgetnek, míg az öregasszonyok puliszka kavarás közben népdalt énekelnek vagy ólmot öntenek és vízbe dobott, kormos gyufafejekkel vesznek le rontásokat. Őskor, ahogyan Erdély sem romantikus, pedig sokan szeretnék ilyennek látni és levenni való rontás is akadna bőven.

Fotó: Kerekes Emőke



A Királyhágó Erdély határa, és egy Vegas nevű étterem és motel terpeszkedik a tetején. A szerpentines, meredek utak a határ mindkét oldaláról Vegasba vezetnek. A menetrend szerinti éjszakai buszjáratok legalább egy órát ülnek a parkolójában, a sofőrök ezalatt nagy szelet húsokat és bine pregatit sütött micseket falatoznak, nyilván a jutalékból.

Őskorba Vegason keresztül vezet az út, és ez az első nyom. Aki Erdélybe indul, annak tudnia kell róla, különben saját vagy mások illúziójának csapdájába esik.

A határvonalak általában láthatatlanok, de ha rosszul lépjük át őket eltévedhetünk. Nem az a fontos határ, melyet fegyverekkel őriznek, hanem az, amely mellett nem áll senki.

Fotó: Gueth Péter



Őskor a világ közepe és az egyik isten tette oda. Nem mindenki tud róla, de az a másfél tucat talán, aki idén augusztusban velem együtt eljött ide nyomokat keresni. Azt, hogy melyik isten - Jóisten, Úristen, Atyaisten, Magyarokistene vagy a Kutyaúristen, netán egy másik - nem lehet tudni. Akik a nyomokat keresik, talán kiderítik. Van aki szerint az unitárius templom tornyában lakik, mások szerint az egyik falu széli beszakadt tetejű beton bunkerben rejtőzik és ha besüt a nap a sötétségbe, az egyik pocsolyában egészen jól lehet látni a körvonalait.

Fotó: Kerekes Emőke

Őskor egy falu, és a közepén fekszik egy óriás. Közelebbről otromba betonhídnak látszik, arccal bele van borulva a Küsmöd patakba. A hátát minden reggel és este összeszarják a legelőre járó tehenek, a hasa alatt apró halacskák úszkálnak a csillogó nejlonzacskókkal teli vízben. Az óriáson túl, egy takaros házikó áll, melynek közepében a világ legnagyobb szalmakalapja van a földre leterítve. Nincs is akkora fej, mely hordani bírná, ha csak az óriásé nem volna elég nagy hozzá, de az le van nyomva a víz alá. Így nem hordja a kalapot senki.

A házikó udvarán egy almafa áll, mely bizonyos években édes körtéket terem. A magját az édenkertből hozták még a nagy háború előtt. A körték évében mindig enyhébb a tél, korán virágoznak a gyümölcsfák és nem fagynak el. A kertek gazdagon teremnek és se aszály se jégeső nem veri el a termést. Mindent átjár a remény és a melegség, a lányok csendes, szorgos férjeket találnak maguknak és könnyen szülnek, az öregek békével és gyorsan halnak meg. Egész évben nyitva hagyják a templomajtókat. A körték évében a Küsmöd patak színe olyanná lesz, mint a tej és aki megfürdik benne az kigyógyul minden bajából vagy meglátja a jövőt.

Fotó: Kerekes Emőke



De ritka a körték éve, a mostaniak már nem is emlékeznek mikor volt utoljára. Az almák évében a termés gyenge és savanyú, sokan sóhajtoznak éjszakánként, de senki se hal éhen. Az almák évében az őskoriak csak küszködnek a való életben, mint sokan mások a környéken. Egyesek elmennek világgá szerencsét próbálni, fapados repülőjáratokkal belerepülnek a naplementébe. Mások a betonhíd talpánál épített kocsmában gyűlnek össze esténként és lassan szivacsosra isszák a májukat. Akad olyan is aki egy novemberi napon, közvetlenül az ebéd után, a ház mögötti hiúba megy és csöndben felköti magát az egyik gerendára. Vagy nekiindul az erdőnek és Rossz Ember lesz belőle. A rossz emberek veszélyesebbek mint a medvék, mert közvetlenül láthatják Istent.

Ez a második nyom.

Fotó: Kerekes Emőke



A szalmakalapos ház udvarán, a csodás almafa mellett egy muskátlis kerekeskútból egészen hangosan Osho egyik végtelenített meditációs zenéje szól. Osho már régóta halott, de úgy látszik az alvilágban éppen Őskor alá költözött. Talán a kút se elég mély, azért hallatszik fel minden, de nem szabad belenézni.


Őskorban két templom és számos szentély található. A templomokat belülről fehérre meszelték, mint a moziban a vetítővásznakat. Az emberi akarat megfeszül, de a képzelőerő gyenge fénye már nem képes a falakon meglátni az Isten országát. A szentélyek bejáratát nagyon régen elrejtették és elfelejtették, már nem is keresi őket senki. A kalapos ház udvarán álló kút átjáró egy másik világba, de Őskor minden kútja vezet valahová. A legmélyebb közülük a sárkány vermébe, és ez a harmadik nyom.

Fotó: Kerekes Emőke



A sárkány vermében akkora a sötétség, hogy bárki felakaszthatja rá a kabátját. Egy furulyát és három nádszálat kell a mélységben megkeresni, ahhoz, hogy meglegyen a negyedik nyom.

Fotó: Kerekes Emőke, Gueth Péter



A nyomok kék színűek és nagyon sok van belőlük Őskorban. Virágok, falevelek, gondosan összehajtogatott sebkötöző gézlapok, fényképnegatívok, feliratok, melyeket a Küsmöd patakba áztattak. A patak vize az almák évében ihatatlan és keserű, mint a cián, de aki belemártja arcát, megláthatja benne a múltat.

Őskort egy isten teremtette, aki elrejtőzik az emberek elől és csak éjszakánként jár le a betonóriáshoz a Küsmöd vizét inni. Fényes kék szeme van és állítólag ő sugallja az álmokat.

Néhányan reggel még emlékeznek ezekre, tovább mondják őket és mesék születnek belőlük. Vannak, akik megéneklik és vannak, akik lerajzolják őket.

Idén augusztusban másfél tucat ember azért utazott Őskorba, hogy megmossa szemét a patak vizében és belenézzen a tiltott kútba. Amit benne láttak, azt lefényképezték és szívesen megmutatják annak, aki kíváncsi a rejtett nyomokra.

Fotókönyv: Lőrincz Inez



Őskor határa Kőrispataknál húzódik, de láthatatlan és nem őrzi senki. Magyarország felől Vegas éjszakai fényein keresztül vezet az út. Onnan tudod, hogy jófelé jársz, ha a Bözödi tónál nem látod meg a vízalatti templomot, de kicsivel arrébb egy fűzfa tövében megtalálod a rejtett forrást. Ha a forrás nincs meg, jobb, ha visszafordulsz arra, amerről jöttél, mert el fogsz tévedni. Ha megvan, igyál belőle és mosd meg benne az arcodat. Ha megérkezel Őskorba, a falu közepén köszönj az óriásnak, próbáld fel a szalmakalapot és szakíts egy almát a kút melletti fáról. Ha a fán véletlenül körtéket találnál tudd, hogy onnantól minden kívánságod teljesülni fog akkor is, ha már túl késő.


Olga Tokarczuk: Őskor és más idők című regénye nyomán




Táborunk támogatói: