Kerekes Emőke

Iosif Alexe Koloman

Munkáimat leginkább a hosszútávú́, összetett fotó projektek jellemzik, melyekben régiónk (Kelet-Európa) emlékezet kultúrájának mechanizmusait, múltfeldolgozó attitűdjét vizsgálom. Fotósorozataim létrehozásánál nagy hangsúlyt fektetek a gyűjtői háttérmunkára, kutatásra, mely segíti az alkotói folyamat elmélyítését, hitelességét.
Témáim végső vizuális megjelenítésében egy komplexebb fotográfiai nyelv megteremtésére is törekszem, akár úgy, hogy a fotográfiai stílus jegyek elemeit keverem, akár úgy, hogy a különböző képkészítő eszközöket együttesen használom fel.

 
 

Balla Zoltán

Az ember, a tér és az idő találkozása egy helyen, egy keret, ezen belül jön létre a kép, egy vizuális jelenség különböző formákban, síkokban és dinamikákban. Ebben a keretben kell megtalálnom a történetet, melyre kamerámmal hol reflektálok, hol csak távolról szemlélem, követem.
Hol kezdődik el a történet, és meddig tart? Kell-e mindig történetet mesélni, vagy elég csak szemlélődni, saját szűrőinken keresztül átadni, ami éppen történik?  Az általam létrehozott mozgóképekben ezekre a kérdésekre keresem a választ.

 

Fazakas Gergely

Média szakon végeztem Kolozsváron, tanultam fotográfiát, filmet, képet, szöveget, kamerát, film előhívás technikát. Akarva-akaratlan de állandóan képekben (is) látom a világot, a képek mindig velem vannak, szeretem őket nézni, a világot is nézni, ha meg úgy alakul akkor épp meg is tudom örökíteni amit látok. Legyen az fehér-fekete filmes vagy digitális masina, fotóalbumok vagy a mobiltelefon-központú Instagram de előbb-utóbb képeknél kötök ki. Szeretnék többet foglalkozni velük a jövőben. Számomra a jó fotó az emberről szól és egyetlen egy kép elmesél egy egész nagy történetet.

 

Gueth Péter

Hírvivők / home - window - Hanoi

Hírvivők

A transzcendencia jelei. Magányos fémtornyok nyúlnak a házak fölé. Jeleket, üzeneteket továbbítanak egymásnak. Talán az egyik épp azt mondja: szeretlek. Vagy: ne hagyd égve a villanyt, ha elmész. Esetleg: a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Digitális, néma kódokkal beszélgetnek, hangtalanul és láthatatlanul, mint az angyalok. Közvetlenül nem értjük őket. A mobiltelefonom hallja csak, mit mond a torony, és ha engem keresnek, megcsörren.
Más tornyokra hangszórókat szereltek, és ha eljön az imádság ideje, hangosan kiáltják, hogy: Alláhu akbar. Naponta ötször, recsegve üvöltenek a hangszórók, hallom is, értem is, de nem megyek, befogom a fülemet.

home - window - Hanoi

Minden ablak mögött valaki lakik. Minden ablak mögött ott egy hosszú történet. Nem csak belátni de olykor kilátni is nehéz. A lármás, szutykos városban mintha némaság lakna a falak mögött. Milyen történetek alakulnak percről-percre odabent? A berácsozott, elfalazott, kábelkötegekkel láthatatlanná tett belső terekben élők egymásnak miről mesélhetnek?