Kerekes Emőke
Iosif Alexe Koloman
Munkáimat leginkább a hosszútávú, összetett fotó projektek jellemzik, melyekben régiónk (Kelet-Európa) emlékezet kultúrájának mechanizmusait, múltfeldolgozó attitűdjét vizsgálom. Fotósorozataim létrehozásánál nagy hangsúlyt fektetek a gyűjtői háttérmunkára, kutatásra, mely segíti az alkotói folyamat elmélyítését, hitelességét.
Témáim végső vizuális megjelenítésében egy komplexebb fotográfiai nyelv megteremtésére is törekszem, akár úgy, hogy a fotográfiai stílus jegyek elemeit keverem, akár úgy, hogy a különböző képkészítő eszközöket együttesen használom fel.
Balla Zoltán
Az ember, a tér és az idő találkozása egy helyen, egy keret, ezen belül jön létre a kép, egy vizuális jelenség különböző formákban, síkokban és dinamikákban. Ebben a keretben kell megtalálnom a történetet, melyre kamerámmal hol reflektálok, hol csak távolról szemlélem, követem.
Hol kezdődik el a történet, és meddig tart? Kell-e mindig történetet mesélni, vagy elég csak szemlélődni, saját szűrőinken keresztül átadni, ami éppen történik? Az általam létrehozott mozgóképekben ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Fazakas Gergely
Média szakon végeztem Kolozsváron, tanultam fotográfiát, filmet, képet, szöveget, kamerát, film előhívás technikát. Akarva-akaratlan de állandóan képekben (is) látom a világot, a képek mindig velem vannak, szeretem őket nézni, a világot is nézni, ha meg úgy alakul akkor épp meg is tudom örökíteni amit látok. Legyen az fehér-fekete filmes vagy digitális masina, fotóalbumok vagy a mobiltelefon-központú Instagram de előbb-utóbb képeknél kötök ki. Szeretnék többet foglalkozni velük a jövőben. Számomra a jó fotó az emberről szól és egyetlen egy kép elmesél egy egész nagy történetet.
Gueth Péter
Hírvivők / home - window - Hanoi
Hírvivők
A transzcendencia jelei. Magányos fémtornyok nyúlnak a házak fölé. Jeleket, üzeneteket továbbítanak egymásnak. Talán az egyik épp azt mondja: szeretlek. Vagy: ne hagyd égve a villanyt, ha elmész. Esetleg: a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Digitális, néma kódokkal beszélgetnek, hangtalanul és láthatatlanul, mint az angyalok. Közvetlenül nem értjük őket. A mobiltelefonom hallja csak, mit mond a torony, és ha engem keresnek, megcsörren.
Más tornyokra hangszórókat szereltek, és ha eljön az imádság ideje, hangosan kiáltják, hogy: Alláhu akbar. Naponta ötször, recsegve üvöltenek a hangszórók, hallom is, értem is, de nem megyek, befogom a fülemet.
home - window - Hanoi
Minden ablak mögött valaki lakik. Minden ablak mögött ott egy hosszú történet. Nem csak belátni de olykor kilátni is nehéz. A lármás, szutykos városban mintha némaság lakna a falak mögött. Milyen történetek alakulnak percről-percre odabent? A berácsozott, elfalazott, kábelkötegekkel láthatatlanná tett belső terekben élők egymásnak miről mesélhetnek?
Lőrinczi Inez
Mondhatni autodidakta módon tanultam meg a fényképezőgépet használni, amikor 5.osztályos voltam. Az udvarhelyi művészeti iskola kis diákja voltam ekkora, legjobban a rajzolás, szobrászkodás foglalkoztatott a suliban, otthon pedig a fényképezőgép és a kert rejtelmei, apró bogarak, kövek, füvek és hogy milyen fényekben pompáznak ezek. Ennél a hobbi szintű tevékenységnél nem jutottam tovább egészen egyetemista, mesteris hallgató koromig, amikor belecsöppentem a nagyvárosi, pesti forgatagba és kinyílt a fényképészeti technikák tárháza a rengeteg analóg fotós bolttal, gépekkel, filmekkel, vásárokkal. Megállíthatatlanul kezdtem el filmre fotózni, megtanulni hívni, kísérletezni, játszani a negatívokkal, majd a papírokkal. Ez a kísérletező szellem, azt hiszem, mindig is megvolt bennem, a fotográfiai technikák sokszínűségének köszönhetően tud érvényesülni talán a legjobban. Az elmúlt 3-4 évben csak analóg megoldásokkal foglalkoztam, azonban mikor már igen borsos áron kezdtek elkelni a nyersanyagok, arra a gondolatra jutottam, hogy miért ne használhatnám fel újra a dobozban szunnyadó negatívokat, képeket, így kezdtem el őket kiegészíteni rajzzal, karcolással, különböző vegyületekbe való áztatással, amik egészen érdekes, új, absztrakt képeket eredményeztek.
Nemrégiben elindultam a digitális megoldások útján is. Új hóbortom a drapéria, textil, építkezési ponyva kecsességének, könnyedségének, tehetetlenségének rögzítése. Ezek az anyagok minden pillanatban másként mutatkoznak, a szél, a levegő folytonos mozgásban tartja, kivéve abban a pillanatban, amikor az exponálás megtörténik. A képen a textil egy utánozhatatlan, talán vissza nem térő pozícióban rögzül.
Alapvetően folyton új ötleteim vannak, amik között csapongok, úgy technikailag, mint tartalmilag várva a tökéletes kombinációkat.
egy link a mesteris fotókönyvről: https://www.yumpu.com/hu/document/read/63543009/-ph-bk
Lukács Orsi
Tájak, amik ismerősek. Emlékek, kapcsolódások, és pillantások ezekben a tájakban. A környezet és a természetben rejlő varázslatként megélt pillanatok az ihletői a képeimnek, amiknek a fő elemei sokszor a szín és a táj által kiváltott érzések. Rácsodálkozások az életre, vagy a sokszor élettelennek tekintett hegyekre, kövekre amelyek számomra megelevenülnek az összetalálkozásaink során. Mind-mind egy élő történelemnek a kivetüléseiként jelennek meg a képeimen.
Piti Marcell
Apaföld / Belső tájak
„Piti Marcell sorozatokban gondolkozik, amelyek készítése és alakítása időnként évekig tartó munkafolyamat. Képcsoportjainak fő elemei fényképek, pontosabban: valamikor valaki által valamilyen kamerával készült felvételek, de a kiállítási falon egymásra helyezett rétegekkel, a fotókönyv formátummal vagy akár a térbe helyezett tárgyakkal a fénykép kétdimenzióval lehatárolt határait is szereti feszegetni.
Munkáiban érezhető a fényképészet klasszikus tudása, a kísérletezésre és a fotó médiumra reflektálás iránti vonzódása. Egymást követően készít saját személyes érzelmeket rejtő, a magyar jelen társadalomban megfigyelhető jelenségeket bemutató és megfigyelő felvételek közömbös hangulatát idéző sorozatokat, viszont valamennyi alkotásában közös elem az ember és a táj, az ember és a környezetének kapcsolata.” – Szegedy Maszák Zsuzsa
Az alkotói attitűdöm nem szorítom műfaji határok közé. Számos eszközt kölcsön veszek annak érdekében, hogy az aktuális álláspontom, reakcióm hangot kapjon és formát öltsön. Néha előre tervezek, néha gesztus, néha koncept. Mikor hogy. Azt hiszem ez nem fontos számomra. Viszont jellemzően valamilyen digitális eszközt veszek igénybe.
Úgy gondolom, hogy a folyamat az amiben az alkotás valójában van. A produktum csak másodlagos. Bár nehéz eldönteni, hogy mi A Művészet, de egyet szinte biztosnak tartok, az pedig a játék. Az alkotás játszás.
