• Gueth Péter

A fekete lyukról

Frissítve: 2021. szept. 24.


Anya, menjünk a strandra.

Hagyjál békén.


Ekkor öt és fél éves vagyok, és még jobbára Andrisként, a hétéves korában váratlanul meghalt bátyám helyett élem az életemet. Ezerkilencszáznyolcvannyolc nyarán, néhány sötét és gonoszul gyorsan növekvő folttal az agyában András ment, novemberben, a hűvös, nyálkás esők idején János, vagyis én, jöttem. Unalmas lehetett a szüleimnek, hogy mindent a legelejétől újra végig kellett játszaniuk velem.

Beszart a gyerek, érzem, tiszta bűz. Hajnali négy óra van, már megint ordít. Ne kend a darás tésztát a füledbe. Azt mondta: abba. Nem, azt mondta: amma. Kisfiam, ne mássz be a szekrénybe. Ha nem eszed meg a főzeléket, nem fog sütni a napocska. Igen, az ott egy zsiráf. Nyisd ki a szád, mond szépen: á. A hétfejű sárkánynak hét sapkát kell húznia télen. Nem kisfiam, a Télapó nem a Jézuska apukája. Miért nem tudtál vigyázni erre a kurva nadrágra? Tiszta fűfoltos lett a térde. Hagyd abba a bömbölést, ez csak olyan lesz, mint a szúnyogcsípés. Mosolyogj apukára, nézz a kamerába! Harmincnyolc hat, már megy lejjebb. A Marika néni azt mondta, ma délelőtt sarokba kellett állítania, mert a Katikát fejbe dobtad a fakockával. Szedd össze a játékaidat, irány az ágy, lefekvés.




De ebéd előtt megígérted, hogy kimegyünk fürdeni.

Az még ebéd előtt volt. Most más dolgom van, különben se hoztuk el az úszógumidat.


Apám előtt mindig Jancsi vagyok. Anyám előtt Jánoska. A nagypapa előtt Andriska, a nagymama előtt Andris, akarom mondani Jancsika. Anyám amikor Jánost mond, arra gondol, hogy talán nem lenne jogom a halott bátyám játékaival játszani és az ő ruháit hordani. Anyámnak az Andris: Édeskisfiam, vagy Drágaegytlenem, és a váradi temető magyalbokrai között lakik egy hatvanszor egyötvenes kőlap alatt.


De megígérted, na.

János hagyjál.


Apám szerint pont beleférek az Andris ruháiba, és öt éves koromig alig kell engem fényképezni, mert szakasztott olyan vagyok, mint amikor még meg se születtem és tényleg az Andris voltam. Azért úszni meg kell tanítania másodszorra is. Ki érti?


Csak egy kicsit megyek be. A lépcső mellé. Ott még csak derékig ér.

Nem értettél meg?!


A nagypapa számára mindegy vagyok, amíg akad itthon cigaretta, bütykölni való rádió, és ha már meghozta a postás a napilapot is. Egy szem unoka, Andris, Jancsi, miért ne lehetne akár kettő? Két természet egy testben, homousios, Isten kegyelmével, áldás békasegg.


De anya, megígérted. Légyszi’, légyszi’.

Nem ígértem meg.


A nagymama szenilis, ebéd után elkéri a tányéromat. Andris, akarom mondani Jancsika, add csak ide. Beteszi a mosogatóba, rányitja a vizet, de úgy felejti, kimegy a spájzba a süteményekért, valamit matat, majd egy üveg eltett paradicsommal tér vissza, hogy mindjárt abból fog levest főzni ebédre. Andriska, miért folyatod a vizet? Hogyhogy már ebédeltünk? A halála előtt már nem csak azt felejti el, hogy meghalt az egyik unokája, de többször előfordul, hogy rám néz, és megkérdezi: ki ez? Ilyenkor azt hiszi, valamelyik kávászi szomszéd gyereke vagyok az ötvenes évekből. Egyszer-kétszer voltam Zoltánka is, az anyám bátyja, aki csecsemőkorában megkékült a nitrátos kútvíztől. /.../


A teljes szöveg itt olvasható




9 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése