Írás, hang, fény, árnyék, tér, idő, és Csend, a 23. Minimum Party (2018) környezete és táborozóinak találkozása a vágóasztalon, egy kísérleti rövidfilm formájában.
Készítette: Balla Zoltán (2022)
A film forgatásáról:
Elkísértem társamat Kerekes Emőkét, a Kászonaltíz melletti erdei tisztásra, a Tiszás patak tövéig, egy olyan alkotótáborba, és nyugalomszigetre, ahol csupa szív, és alkotni vágyó emberek vannak együtt szinte nomád körülmények között, tíz napon át, a civilizáció mindenféle csömörléseitől felmentve, ahol nincs térerő, se internet, de még fürdőszoba meleg vízzel sem, hát még angol vécé?!
Sátor, patak, erdő, tábortűz, nyársra való, csend, közösség, és kultúra.
Míg Emőke a fotóműhelyt vezette, addig én a filmes műhelyhez csatlakoztam mint szimpatizáns-tátongó (nem voltam táborozó), ahol nekem is megengedték, hogy kedvemre filmezzek, amit akarok a "Csend" tematikájában.
A csendre hangolódva, elindultam az 5D-mel, kószáltam-botorkáltam, gondolkoztam, kerestem azt a fajta csendet amely ott rám éppen hatással volt, ezt a csendet találtam meg a természetben, a körülöttem levő táborozókban.
Az én koncepcióm a mozdulatlanság volt. Kifejező eszközként fix kamera álláspontokat használtam, hosszan kitartott beállításokat, a várakozást, a megfagyott pillanatokat keresve, közben arra fókuszálva, hogy ha képet látunk, ne csak nézzünk, hanem lássunk is.
Mindössze négy napot voltam az alkotótáborban, és belekóstoltam egy ismeretlen jóba: hajlamosak vagyunk az ismeretlentől félni, és előre legyártott prekoncepcióink alapján ítélkezni, elzárkózni, megvonni magunktól olyan pillanatokat és lehetőségeket, amelyek sokat adhatnak nekünk, amely akár gyökeresen megváltoztathatja addigi életünk, felfogásunk. Vajon velem is ez történt?
A leforgatott anyagot ott hagytam a műhelynek is, de ugyanakkor magammal hoztam az örökkévalóságig. Körülbelül négy évet pihent egy külső merevlemezen, mint szokott ez lenni. Teljesen más dolgot kerestem, és egyszer csak megtaláltam ezt a nyersanyagot. Abban a pillanatban amikor belenéztem azt éreztem hogy: Na most! És nekiláttam.
A "Na most" érzése váltotta ki azt a fajta flow érzést, hogy ezt a kis filmecskét, két éjszaka alatt összeraktam.Nagyon felemelő érzés volt. Nincs megrendelő, nincs főnök, nincs deadline..
Örülök neki, és büszke vagyok rá, hogy megvalósult.
Fogadjátok szeretettel! Köszönöm!
Köszönet:
Szöveg: Vida Gábor
Felolvas: Dixi
Szereplők: 23. Minimum Party résztvevői Minimum Party Society