Manapság, utazásaink során gyakran találkozunk a nagyvárosok rohamos fejlődésének nyomaival. Gyakran felmerül bennünk a kérdés: Hol éreznénk magunkat komfortosabban? A csendes, falusi környezetben és annak épületeiben, vagy a nyüzsgő atmoszférájú, sokszor szennyezett levegőjű városok toronyházaiban?
Nehéz eldönteni, sok fiatal inkább a nagyváros felé orientálódik, míg az idősebbek gyakrabban vágynak a nyugodt környezetre. Lehetséges volna ezt a két közeget ötvözni annak érdekében, hogy kialakuljon egy élhetőbb, otthonosabb konstrukció? A népi és a modern építészet metszetében találjuk a fenntartható építészetet. Talán ez a válasz a fenti dilemmára.
Az épített környezet létrehozása és fenntartása jelentős szerepet játszott környezetünk túlterhelésének kialakulásában, így az építészet művelőinek problémaérzékenysége és döntéseik tudatossága mindenképpen fontos eleme a megoldások keresésének.
Érdemes és szükséges tehát kísérletet tenni, a teljesség igénye nélkül, olyan általános elvek gyűjtésére, amelyek illeszkednek a fenntarthatóság és az ökologikus gondolkodás eszmerendszeréhez, és hasznosak lehetnek épített környezetünk alakításában.
A népi építészet számos építészeti megoldása könnyen hozzáférhető anyagokból valósult meg, így sem a szállítással, sem mesterséges vagy környezetidegen anyag használatával nem terhelte a természetet. Ilyen a vályog, a fa, a kő, a föld, a nád. A téli fagyok szükségessé tették a falak vályogból, kőből vagy földből való megépítését.
A feledésbe merülő vályogot, fát és más növényi építőanyagokat, jó szerkezeti, hőtechnikai tulajdonságaik miatt, a mai építészet ismét előtérbe helyezi. Ilyen megoldás például a modern vályogtégla, amivel manapság sokszor dolgoznak egy meglévő régi objektum újjáépítésénél.
A nádat mostanában mint építőanyagot alkalmazzák az épület szerkezeti borítására, a növényi (vályog, vagy nád) táblákat épületek szigeteléséhez akár akusztikai okokból, akár hőszigetelésre, a fát a szerkezet merevítéséhez. Ezeket a természetes anyagokat gyakran ötvözik modern építőelemekkel (pl. burkolati elemekkel) is, mint pl acéllal és annak különböző alternatív fajtáival, illetve üveggel. Tervezésnél sokan előszeretettel társítják a régmúltat a jelennel. Ezt a kettősséget nemcsak az építészetben, de az élet számos területén is láthatjuk. A tervező ezzel a két világgal teremt egységet, s az így kialakult egység tanulság is lehet a környezettudatos anyaghasználat számára.
A poszt a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói és a KOPIAKOLLEKTIVA Egyesület együttműködésével született.