Volt egyszer egy ismeretlen, sudár fa. Évtizedeken át nőtt magasra és nyújtózott a nap felé. Az erdő szövevénye körülölelte, mint egy...

A nagyapám. Itt még gyerek, még nem a nagyapám, csak a ráirányuló tekintetemtől, a tudatomtól, innen visszanézve az. Lehetne bárki, egy...

Fiatal nőként nagyon érdekel a gyerekvállalás és a velejáró lelki folyamatok. Mindig volt bennem ugyanakkor egy erőteljes ellenérzés a...

A Permanens vakáció c. film elején egy meghökkentően őszinte monológot, egyfajta világlátást közöl a nézőkkel Jim Jarmusch...

Régóta érdekelnek a társadalmi tabuk - vizuális és verbális tabuk egyaránt. Kutatásaimat a személyes indíttatás mozgatja. Az érdekelt...

Az Árok utcán sűrű gesztenye sor vezet a hídig. Onnan dió- és hárslombok alatt az út elkanyarodik. Itt már csak jobb oldalt állnak házak,...

J. emlékére Azt mondta apám, hogy többé ne menjek a fa közelébe. Ideges volt, kiabált, a beakadt függönyt rángatta. Ez a rángatás maradt...

Avedon felhő bárányai, az a szórt fény, melyet annyira szeretett alkalmazni Amerika nyugati partjain készített portréin.

Hazaérve rángattuk a hólével felszívott rongyszőnyeget. Jákob lajtorjája, gondoltam, mikor a manzárdunkba vezető létra aljáról felnéztem....

Anya, menjünk a strandra. Hagyjál békén. Ekkor öt és fél éves vagyok, és még jobbára Andrisként, a hétéves korában váratlanul meghalt...